A válsághozó én vagyok!
Lehet, hogy nem értek semmit, lehet, hogy primitív ahogy felfogom a válságot.
Lehet..., de segíteni akarok, ne legyen már kabaréba illő, ahogy a politikusok kezelik a válság-helyzetet.
Már hosszú ideje napjaim leggyakrabban halott szava, a válság.
Válság, hat betű. Próbálom értelmezni ezt a hat betűt.
Első hallásra csak egy módon nyer értelmet.
Én, hazája történelmét és földrajzát ismerő polgár tudom, hogy van kis hazánknak egy Ság hegysége és egy Vál nevű települése.
Feltételezem, hogy Vál község a Ság hegységbe költözött, így lett a régi új település neve Válság.
A helyváltoztatás végül is érhető, árvíz-veszélyes időszak előtt állunk.
A hegyvidéken mégis csak kisebb a valószínűsége egy árhullámnak, mint a Váli völgyben.
Gratulálok nekik, jól döntöttek!
Azt már nem tudom mi okozta, hogy a település neve nagyon gyorsan közismertté vált.
Ma már Válságról beszél Amerika, Ázsia, Európa és még sorolhatnám.
A lényeg, az új település villámgyorsan világhírnévre tett szert.
A válság szónak van más értelmezése is.
Ez egy jelenség, aminek persze én vagyok az oka, a magyar polgár.
Jó agy-mosott állampolgárként, már azt is elhiszem, sőt megvagyok róla győződve, nem azért nem eszem, mert nincs pénzem élelmiszert vásárolni, hanem azért mert nem vagyok éhes!
Fűteni sem azért nem fűtöttem a télen, mert nem volt rá pénzem, hanem azért mert nagyon forró vérű vagyok.
Többször is leizzadtam lakásom 3-4 fokos melegétől.
Apropó, lakásom sem azért veszítem el, mert nem tudom fizetni költségeit és elárverezik, hanem rájöttem sokkal egészségesebb a szabad levegőn élni.
Miért árverezik? Mert ez az értékesítés leggyorsabb módja!
A hirdetés drága, az áralku macerás, az ellenjegyző ügyvéd szinte megfizethetetlen.
Nem egyszerűbb ez így? Gyorsan eladják, jó negyedáron, mint ahogy az állami vagyontárgyak nagy részével tették.
Jól jár vele a vevő: A lakásmaffia!
Legalább őket biztosan elkerüli a válság.
Munkám sincs. Keresem folyamatosan, de nem kapok. Úgy látom kevés a munkahely, foglalkoztatási válság is van.
Meggyőztek, nem ez az igazi ok. Mondják aki dolgozni akar, az el tud helyezkedni.
Akkor én valószínűleg egy munkakerülő, lumpen tróger vagyok..
Pedig tényleg szeretnék dolgozni, legalább próbaidőre vennének fel!
Tudom, megmutatnám képességeimet.
Már jelentkeztem miniszterelnöknek is. Csak néhány napot adnának, lehet, hogy ezt követően szegény megfáradt miniszterelnökünk nyugodt szívvel lemondana.
Most nem teheti, amit meg is értek. Ő csak a haza, a nemzet és az emberek sorsával foglalkozik, akiket fenyeget a válság.
Inkább feláldozza magát mintsem hagyná, hogy szeretett népének helyzete - hozzáértő vezető hiányában válságosabbra forduljon.
Ő az önfeláldozás példaképe, még jövedelmének elköltésére sem nagyon van ideje.
Naponta, mintegy 235 ezer forintot kellene elköltenie, de erre munkaelfoglaltsága miatt egyszerűen nem marad ideje.
Kedves olvasóm, válaszolj nekem őszintén, ha ennyi pénzt kellene naponta magadra fordítanod, ugye élnél a lehetőséggel?
Biztosan így tennél, mert okos vagy és elkerülnéd a túlhalmozási válságot.
Amit elköltesz, az már nincs, tennivaló sincs vele.
Visszatérve az eredeti kérdésre! Miért én vagyok a válság oka?
MERT EGY ILYEN DOLOGTALAN, SZÁNDÉKOSAN ÉHEZŐ, UTCÁN ÉLŐ, SEMMIRE SEM KÖLTŐ, TÖK IGÉNYTELEN POLGÁRTÓL NEM LEHET ANNYIT ELVENNI, AMENNYIT A KORMÁNYOLDALON ELKÖLTENEK.
Utóirat: Ez a groteszk még a Gyurcsány kormány utolsó heteiben íródott.
