Azért, ezt még én sem (ŐS)sejtettem!

Most aztán szidhatom magam. Minden rajtam múlt. Minden szebb lehetne most, ha időben felismerem a lehetőséget.
Már születésem előtt figyelnem és készülnöm kellet volna a világra jövetelem utáni legfontosabb feladatra.
A köldökzsinórt teljes terjedelmében, vagy csak egy kis darabját meg kellett volna mentenem.

Alig léptünk be a XXI. századba, máris kiderült, ebben a korban csak azok lehetnek boldogok és élhetnek teljes életet, akiknek van őssejtjük, vagy maguk már eleve azok.

Nincs többé betegség, nincs orvoshoz járás, nincs gyógyszerköltség.
Nem függünk senkitől, mi vagyunk a privát egészségügy.
Még akkor sincs semmi baj, ha véletlenül olyan tragikus eset történik, amelyet még őssejt kezeléssel sem lehet túlélni.

Mivel őssejt van, jöhet a klónozás és mindenkik annyian, lesznek, ahányan csak akarnak lenni.

Nem tudom miért de az a klón-állapot bennem az iker-testvérek képét idézi fel.

Természetesen nagyságrendileg azért jelentős különbség van.
Klónozva. akár egy katonai század is lehet valakiből, ennyi gyermek világráhozására azért még ikerszülés esetén is csekély esély van.

Nem akármilyen lehetőség nyílhat meg az emberiség előtt az élet minden területén.
Fenti példából kiindulva, többé nem lesz semmi értelme a háborúnak.
Ha egy egész század ugyanazon katona klónjaiból áll, akkor hiába lövik ki az egyiket még mindig rengeteg, marad belőle.
Persze, ha számszaki határok nincsenek, akkor akár zászlóaljat, vagy ezredet is alkothat egy katona, előre vetítve legyőzhetetlenségét.

Egyre több jogi probléma merül fel a jelenséggel kapcsolatban.
Javaslom – amíg nem késő - mi a nép kényszerítsünk ki egy jogszabályt, amely meghatározza azok körét, akik nem rendelkezhetnek őssejttel.
Alaposan és hiánytalanul írjuk össze az érdemtelenek névsorát, nehogy holnap, vagy holnapután 10 millió számunkra unszi pártpolitikus alkossa a nemzetet, mert akkor ki lesz aki termelni fog és ki tartja el őket.

SE KÉP, SE HANG

A Sláger rádió kora reggeli hírcsokrából egy mondat:

A SZAKEMBEREKKEL INGYENESEN KONZULTÁLHAT MINDENKI.
Sajnos azt már nem tudtam pontosan megfigyelni, hogy hol, minek kapcsán és miről.
A lényeg így is egyértelmű.
Találtam egy olyan okosodási lehetőséget, ahol nem kell fizetni a tanulásért.
Ezek a szakemberek biztosan nagyon képzettek, néptanítói képességük is kiváló lehet, különben nem reklámoznák agyon őket.

Nem tudom hallotta -e valaki az elhangzottakat az oktatásügyből, ha igen, remélem rögtön felfedezte a módszerben rejlő lehetőségeket.

Akiket nem vesznek fel egyetemre, vagy nem képesek tanításuk költségeinek viselésére, azokat ilyen rendezvényekre kell irányítani.
Egy kis fáradtsággal, a módszertan kidolgozásával, hivatalosan felsőfokú végzettségről szóló diplomát lehetne szerezni ebben a képzési formában.

Nem vitatható, az ilyen konzultációkon sokat lehet tanulni, nem véletlen, hogy a rádió kihangsúlyozta az ingyenes lehetőséget.

A technikai kivételezés nagyon egyszerűen megoldható.A jelentkező kap egy látogatási kis könyvet. Elmegy a lehető legtöbb ilyen rendezvényre, ahol konzultál (grátisz) a szakemberrel, aki ezt követően egy bélyegzővel hitelesíti a magántanuló foglalkozáson való részvételét.
A többi már tiszta rutin , hány foglalkozás szükséges a vizsgára bocsájtáshoz, és a többi.

Nagyon sok ilyen fórumra lenne szükség, ami még a társadalmi megbékéléshez is lassan-lassan elvezethetne.
Az egyre műveltebbé váló tömegeket, nem annyira az indulataik vezérelnék, inkább az ésszerűség.

A rendszer továbbfejlesztését tervezgettem, amikor hirtelen megbomlott a logikai lánc.
.
Nem kivitelezhető az ötlet! Magamra gondoltam.
A korábbiakban már leírtam, én tanácsadó akarok lenni.
Leírtam, azt is miért. A zsíros jövedelmezőségért.
Tanácsadóként én is köteles lennék ilyen ingyenes szakmai konzultációkat tartani.
Ráadásul elsődlegesen kizárólag a tanácsadókat kell figyelembe venni, mert ki ne tudná, ők az országban a legnagyobb szakemberek.

Megint magamra gondolta, miért lennék én tanácsadó, ha abból nem tudnék busásan meggazdagodni.
Tudom az igazi tanácsadók is így vannak vele, azért tanácsadók!
Pénz nélkül nem adnak tanácsokat.
Ha pedig nem adnak, akkor, hogyan derül ki róluk, hogy ők szakemberek?
Kik tartanák fenn az ország működőkepésségét, ha ez miatt a buta ötlet miatt elveszítenénk a szükséges szakmai hátteret?

Tejeltetés!

Tejeltetés!

Én félek, félek a jövőtől!
Nem szeretném, ha környezetem, életterem, egyik pillanatról a másikra olyan változásokon menne keresztül, ami gyökeresen új magatartási és életformákat követel meg.
Szívesen élek a mában, látva a lassan egyre erősebben teret nyerő jövőt.
Van idő alkalmazkodni az új kihívásokhoz.
Értik ugye? Nem ellenzem én a változást, vallom és igénylem is a fejlődést.

Nem új keletű a jelenség, amit most észrevettem.
A város robbanásszerű átalakulás előtt áll.
Megjelentek a Hűbele-Balázsok, akik egyre többet és egyre gyorsabban tenni akarnak a közért.
Értem én, ez nem tűr halasztást, a mai világban a gyorsaságnak meghatározó szerepe van.

A város életét alapjaiban meghatározó civil szféra, egy beláthatatlan hatású kiadványt jelentet meg rövidesen.
Ráadásul ez a kizárólag helyi vonatkozású könyv angol nyelven is meg fog jelenni, gondolom olyan céllal, hogy angol nyelvterületen is terjesszék.

A hirtelen rám törő félelemérzetnek ez az egyik oka.
A könyv a városban működő 800 (ez a szám nem elírás) civil szervezetet, azok programjait kívánja bemutatni.

Nagyon örülnék neki, ha a munka megkezdése előtt a kiadók egy hatástanulmányt végeznének a várható következményekről.
Belegondoltak abba, hogy az állandóan, ködös esős Albionban, a jó meleg pub-okban söröző helybélieknek is kezébe kerülhet ez a kiadvány.
A kocsmában pedig, nem igen marad semmi titokban. Valaki észrevesz egy neki tetsző programot és már a helyszínen elkezdi szervezni a csoportos utazást.

Közreadok egy nagyon könnyen elképzelhető esetet.

Az egyik fehérvári civilszervezet szombat délutánra várja az érdeklődőket egy előadásra és vitára.
Az előadás címe. Valóban két kereke van a biciklinek?
Kedves olvasó, vallja be! Egy ilyen rendezvényről Ön sem maradna szívesen távol.
A derék britek is nyilván megindulnak Fehérvár felé.
Véletlen egybeesés, hogy pont ezen a napon rendezik Londonban az Arsenal-Chelsea rangadót, de ez sem tartja vissza őket.

A hatalmas stadion üresen tátong a derbi alatt.
A meccs után a klubok, nyilván vizsgálatot indítanak. Mi az érdektelenség oka?

Persze, hogy rájönnek és különböző jogcímeken kártérítési eljárást indítanak a város ellen.
Megéri ez nekünk?
Egy szempontból biztosan. Néhány évig elmaradnak a városi közgyűlésben a költségvetési viták.
Helyi költségvetés nem lesz. Nincs miből, hiszen mi tartjuk el Londont!

A városnak az az érdeke, hogy megelőzzük ezeket a kezelhetetlen helyzeteket.
Néhány kérdés ajánlok a szerkesztők figyelmébe, aminek a korrekt megválaszolása esetén lehet, hogy elállnak szándékuktól.
Valóban van 800 civil szervezet Fehérváron?
Ha egy-egy szervezet bemutatása csak egy-egy oldal, akkor hány kötetes lesz ez a mű?
Hány kiló lesz egy példány?
Mennyibe kerül a kiadvány?
Miből fedezik a kiadás és a terjesztés költségeit. Valószínűnek tartom pályázati pénzekből.
Biztosan ez az a pályázat amit a legérdemesebb támogatni?

Végül, azt már meg sem kérdezem, de azért mégis:: Valóban  a teljes önzetlenség vezérli a kiadó civileket?
Tudom ezen az üzleten magáncélú felhasználásra senki egy fillért sem fog keresni.

Tájékoztatásul hozzáteszem nem vagyok ellensége az emberek tisztességes informálásának, sőt megszállottan el akarom érni, hogy ez egyszer valóban megvalósuljon.

Nekem bűntudatom van!

A válsághozó én vagyok!

Lehet, hogy nem értek semmit, lehet, hogy primitív ahogy felfogom a válságot.
Lehet..., de segíteni akarok, ne legyen már kabaréba illő, ahogy a politikusok kezelik a válság-helyzetet.

Már hosszú ideje napjaim leggyakrabban halott szava, a válság.

Válság, hat betű. Próbálom értelmezni ezt a hat betűt.
Első hallásra csak egy módon nyer értelmet.
Én, hazája történelmét és földrajzát ismerő polgár tudom, hogy van kis hazánknak egy Ság hegysége és egy Vál nevű települése.
Feltételezem, hogy Vál község a Ság hegységbe költözött, így lett a régi új település neve Válság.
A helyváltoztatás végül is érhető, árvíz-veszélyes időszak előtt állunk.
A hegyvidéken mégis csak kisebb a valószínűsége egy árhullámnak, mint a Váli völgyben.
Gratulálok nekik, jól döntöttek!
Azt már nem tudom mi okozta, hogy a település neve nagyon gyorsan közismertté vált.
Ma már Válságról beszél Amerika, Ázsia, Európa és még sorolhatnám.
A lényeg, az új település villámgyorsan világhírnévre tett szert.

A válság szónak van más értelmezése is.

Ez egy jelenség, aminek persze én vagyok az oka, a magyar polgár.

Jó agy-mosott állampolgárként, már azt is elhiszem, sőt megvagyok róla győződve, nem azért nem eszem, mert nincs pénzem élelmiszert vásárolni, hanem azért mert nem vagyok éhes!

Fűteni sem azért nem fűtöttem a télen, mert nem volt rá pénzem, hanem azért mert nagyon forró vérű vagyok.
Többször is leizzadtam lakásom 3-4 fokos melegétől.

Apropó, lakásom sem azért veszítem el, mert nem tudom fizetni  költségeit és elárverezik, hanem rájöttem sokkal egészségesebb a szabad levegőn élni.
Miért árverezik? Mert ez az értékesítés leggyorsabb módja!
A hirdetés drága, az áralku macerás, az ellenjegyző ügyvéd szinte megfizethetetlen.
Nem egyszerűbb ez így? Gyorsan eladják, jó negyedáron, mint ahogy az állami vagyontárgyak nagy részével tették.
Jól jár vele a vevő: A lakásmaffia!
Legalább őket biztosan elkerüli a válság.

Munkám sincs. Keresem folyamatosan, de nem kapok. Úgy látom kevés a munkahely, foglalkoztatási válság is van.
Meggyőztek, nem ez az igazi ok. Mondják aki dolgozni akar, az el tud helyezkedni.
Akkor én valószínűleg egy munkakerülő, lumpen tróger vagyok..
Pedig tényleg szeretnék dolgozni, legalább próbaidőre vennének fel!
Tudom, megmutatnám képességeimet.
Már jelentkeztem miniszterelnöknek is. Csak néhány napot adnának, lehet, hogy ezt követően szegény megfáradt miniszterelnökünk nyugodt szívvel lemondana.
Most nem teheti, amit meg is értek. Ő csak a haza, a nemzet és az emberek sorsával foglalkozik, akiket fenyeget a válság.
Inkább feláldozza magát mintsem hagyná, hogy szeretett népének helyzete - hozzáértő vezető hiányában válságosabbra forduljon.

Ő az önfeláldozás példaképe, még jövedelmének elköltésére sem nagyon van ideje.
Naponta, mintegy 235 ezer forintot kellene elköltenie, de erre munkaelfoglaltsága miatt egyszerűen nem marad ideje.

Kedves olvasóm, válaszolj nekem őszintén, ha ennyi pénzt kellene naponta magadra fordítanod, ugye élnél a lehetőséggel?
Biztosan így tennél, mert okos vagy és elkerülnéd a túlhalmozási válságot.
Amit elköltesz, az már nincs, tennivaló sincs vele.

Visszatérve az eredeti kérdésre! Miért én vagyok a válság oka?

MERT EGY ILYEN DOLOGTALAN, SZÁNDÉKOSAN ÉHEZŐ, UTCÁN ÉLŐ, SEMMIRE SEM KÖLTŐ, TÖK IGÉNYTELEN POLGÁRTÓL NEM LEHET ANNYIT ELVENNI, AMENNYIT A KORMÁNYOLDALON ELKÖLTENEK.

Utóirat: Ez a groteszk még a Gyurcsány kormány utolsó heteiben íródott.

Óvszer nélkül nem megy!

Ahogy közeledtünk a kiszemelt rendezvény helyszínéhez, nevezzük szárazdokknak, váratlanul meglepő kérdés csapta meg a fülem.

Te van óvszered? Hallatszott érces férfi hangon.
Azonnal jött a válasz, hasonló orgánumban: Persze, de még nincs kitágítva!
Az rögtön kiderült, hogy két férfi között zajlott a párbeszéd.

Kíváncsi lettem, mi is történik itt. A meghívó alapján ilyen szabadosságra nem számítottam.
Ha egy nő és egy férfi között hangzanak el ezek a mondatok, akkor megérti az ember.
Persze azt akkor sem érteném, hogy miért kell azt a szerencsétlen kondomot előre kitágítani.
Szégyenérzet nincs, az a világban természetes.

Az már kicsit dicsekvésnek tűnik, hogy az eredeti felhasználás céljára hívatott szerszám akkora lenne, hogy a gumit előre ki kell tágítani, de bármi előfordulhat, nem vagyunk egyformák.

Ne rójanak meg, de elkezdett jobban érdekelni, mi is történik itt.

Közelebb mentünk, a kb.10 asztal körül sürgölődő , vagy 60 főből álló csoporthoz
Alaposan körbenéztem és meg is láttam az egyik asztalon a párbeszéd tárgyát, de az már ki volt tágítva.
Olyan 2-3 kg-os dinnye simán belefért volna.
Hol a másik, hol van az amelyik még nincsen kitágítva, azért nem alkalmas a feladatra?
Vajon hogyan fogják kitágítani és mi az a feladat amire ebben az állapotában használni fogják?

Kitalálták?

Amennyiben nem, akkor ne olvassák most tovább a cikket, csak azt követően, ha lesz életrevaló ötletük.
Próbáljanak megoldást találni, mert egy kreatív ötlet a feltalálónak sokat hozhat a konyhára.
Biztosan meg lehet állapodni az óvszergyárakkal a jutalékban, ha új, tömeges felhasználási funkciót jelölnek meg termékeiknek.

Aki tovább olvassa az írást, annak elárulom a megoldást.

Ma reggel ebben a majdnem két napig tartó békében elindultunk egy kicsit körbenézni a városi rendezvényeken.

A város egyik taván hajómodellek gyorsasági versenyét rendezték.
Ezeknek a kis hajóknak az áramellátó akkumulátorait védik a gumival. Belehelyezik az aksit és egy speciális csomóval lezárják,

Persze, tesztnek sem utolsó, ez az alkalmazás, ha a gumi ezt kibírja, akkor eredeti célú felhasználás esetén is biztosan helytáll.
Akinek volt már balesete az óvszer minőségi hibájából adódóan, javaslom, a következő beszerzés előtt kérjen tanácsot a gyorsasági kishajó modellezőktől.
Állítom ők jobban tudják mi a jó, mint a gyártó!