Már születésem előtt figyelnem és készülnöm kellet volna a világra jövetelem utáni legfontosabb feladatra.
A köldökzsinórt teljes terjedelmében, vagy csak egy kis darabját meg kellett volna mentenem.
Alig léptünk be a XXI. századba, máris kiderült, ebben a korban csak azok lehetnek boldogok és élhetnek teljes életet, akiknek van őssejtjük, vagy maguk már eleve azok.
Nincs többé betegség, nincs orvoshoz járás, nincs gyógyszerköltség.
Nem függünk senkitől, mi vagyunk a privát egészségügy.
Még akkor sincs semmi baj, ha véletlenül olyan tragikus eset történik, amelyet még őssejt kezeléssel sem lehet túlélni.
Mivel őssejt van, jöhet a klónozás és mindenkik annyian, lesznek, ahányan csak akarnak lenni.
Nem tudom miért de az a klón-állapot bennem az iker-testvérek képét idézi fel.
Természetesen nagyságrendileg azért jelentős különbség van.
Klónozva. akár egy katonai század is lehet valakiből, ennyi gyermek világráhozására azért még ikerszülés esetén is csekély esély van.
Nem akármilyen lehetőség nyílhat meg az emberiség előtt az élet minden területén.
Fenti példából kiindulva, többé nem lesz semmi értelme a háborúnak.
Ha egy egész század ugyanazon katona klónjaiból áll, akkor hiába lövik ki az egyiket még mindig rengeteg, marad belőle.
Persze, ha számszaki határok nincsenek, akkor akár zászlóaljat, vagy ezredet is alkothat egy katona, előre vetítve legyőzhetetlenségét.
Egyre több jogi probléma merül fel a jelenséggel kapcsolatban.
Javaslom – amíg nem késő - mi a nép kényszerítsünk ki egy jogszabályt, amely meghatározza azok körét, akik nem rendelkezhetnek őssejttel.
Alaposan és hiánytalanul írjuk össze az érdemtelenek névsorát, nehogy holnap, vagy holnapután 10 millió számunkra unszi pártpolitikus alkossa a nemzetet, mert akkor ki lesz aki termelni fog és ki tartja el őket.
