Kitárult előttem a lehetőségek széles tárháza.
Az eddigi kicsinyes, piti terveim helyére, nagy ívű projektek kerültek.
Elhatároztam, én a vizet, horgászatot, strandolást szerető ember, hogy ez irányú igényem luxus színvonalon elégítem ki.
Kell nekem egy hajó kedvenc tavamra, a Velencei tóra.
Olyan hajó, amiből kényelmesen lehet horgászni, lakni lehet benne, parti rendezésére is alkalmas.
A fürdőzést is komfortosabban kellene megoldani, legyen úszómedence is a hajón.
Az igények összeálltak, meg lehetett ezek alapján határozni a méreteket.
Tervezők sokasága dolgozott a megoldáson.
A megszületett végeredmény alapján megállapították, e hajó kicsivel nagyobb lesz mint a jól ismert Titanic volt.
Mindent elfogadtam, az ár nagyon borsos volt, de számítottam rá.
Nem azért lottóztam, majdnem a világ összes országának szelvényein, hogy ne nyerjek össze annyit, amire most szükségem van.
A hajó elkészült, de végül is nem lett a Velencei tavon vízre bocsátva, mert én nem vagyok politikus.
Az utolsó pillanatban döntöttem, mégis csak végzek egy kis hatástanulmányt: Milyen következményei lehetnek a jármű tavon való megjelenésének?
Szinte nem is marad szabad vízterület a tóban, majdnem az egész vízfelületet elfoglalná a hajó. Strandolásra sem maradna elég hely az emberek számára.
Ez még nem is annyira hatott rám, de két szempont végképp kikényszerítette a számomra szomorú döntést.
Hol fognak ezek a szerencsétlen strandolók pisilni, ha nem tudnak bemenni a tóba?
Azt nem várhatom el tőlük, ebben a pénztelen világban, hogy minden ilyen szükségük elvégzésekor, 50-50 Ft-ot fizessenek a WC fenntartójának.
Anyagilag is lehetetlen helyzetbe kerültem, mert rájöttem a hajónak nincs elég tere a vízen való közlekedésre.
Hajózni meg akartam, mert az szükséges.
Megoldás lett volna a légpárna telepítése, akkor a környező szántóföldek is hajózhatóvá váltak volna a jármű számára.
Erre viszont már nem volt pénzem. A kiadásaim olyan mértékűvé váltak, hogy a teljes tönkremenés réme fenyegetett.
El kellett adnom a hajót!
Ki találják, ki vette meg? A legnagyobb tóparti VC tulajdonosa!
Nem vagyok jó üzletember, nem lottózni kellett volna!
A minap találkoztam a hajó egyik tervezőjével, aki örömmel mesélte, a hajó végül is vízre kerül, ráadásul az eredeti helyen.
Már meg is kezdték a tulaj igénye szerinti átépítést.
Óriási légpárnás WC lesz belőle.
Székesfehérváron is hasonló ihletése támadta az egyik alpolgármesternek, aki szinte értékelhetetlen választási eredménye ellenére, valahogy mégis becsúszott a testületbe.
Rögtön ki is talált, egy Királyi Séta nevű projektet, persze ez irdatlan pénzbe kerül.
A terv egyik része, egy betonból készült gagyi makettváros felépítése, a város legnépszerűbb parkjának elfoglalásával.
Tudom már eddig is rengeteg kiadásba került az elképzelés.
A korábbiakban leírt projektem megvalósítási folyamata alatt sok gyakorlati tapasztalattal gazdagodtam.
Tudom ez a terv csak akkor fog megvalósulni, ha az egészet eladják és az engem megmentő vevő veszi meg.
Azért markáns különbségeket vélek felfedezni a két üzlet között.
Én a saját pénzemet kockáztattam! Ő a város polgárainak pénzével teszi ezt!
Az én költségeim megtérültek.
Vajon így lesz ez a Királyi Séta esetében is?
