2009. október 29., csütörtök
EL CURTUK HUNGARORUM (második rész)
Megérkeztek a csapatok. Megérkeztek, de csak a pálya szélére.
A küzdőtér még nem vehető birtokba, mert kisebb átalakításokat kell elvégezni a bemelegítés biztonságossága érdekében.
Magyarországon vagyunk, a stadion személyzete nem képes az aktuális helyzetnek megfelelő szinten és állapotban tartani a létesítményt.
Mondanak itt sokan és sok mindent, meg mindennek az ellenkezőjét is.
Jobb kivárni az utolsó pillanatig, még akkor sem biztos semmi, igazán csak a mérkőzés befejezése után lehet majd elmondani, hogy megfelelő volt-e az előzetes helyzetértékelés.
Most az látható, hogy rohamrendőrök érkeznek a katlanba, a pálya közepén kordonokat kezdenek állítani.
A pártoskodók csapatából kiválik néhány ember és átviszi az egyik kispadot a túloldali partvonalon mögé.
Sejtem, ez azért történik így, mert a csapatrészeket közvetlenül akarják irányítani az edzők.
Azért nem értek mindent. Már jól kivehetők az edzők, az egyiknek hatalmas narancs látható a melegítőjén, nagyon hosszú hajú és harcsabajuszú, láthatóan nagy dumás a pali, a szegfűsnek meg üvegzsebe van. Nem akármekkora szélhámos ez sem. Amennyit ütötték-verték, már régen össze kellett volna törnie az üvegzsebnek.
Tudnak valamit, nem egyesítik a két jelképet, lehet, hogy igazuk is van.
Nagy Feró tanított meg hajdanán az ilyen jelkép egyesítések veszélyére.
Bemutatta a kalapácsot, mint használható szerszámot, utána a sarlóval is ezt tette.
Így külön-külön kiválóan használható eszközként viselkedtek.
A baj akkor következett be, amikor a bal kezében levő eszközt keresztezte a jobb kezében levővel.
Sarló és kalapács, a mindenki által ismert szerkezetben.
Innentől aztán egyik sem volt jó semmire, dolgozni végképp nem lehetett velük.
Valószínű ezt nem akarja a két edző, maradnak eredeti állapotukban, akkor is ha egymással is meg kell küzdeni.
Persze, az is lehet erről azért az ellenfélnek egészen más a véleménye.
Az ellenfél, valóban eddig szinte nem is lehetett észrevenni őket.
Most, hogy a kordon a pálya teljes szélességében kiépült már bejöhetnek a pályára.
Ők azok, akik mindig csak a hatalom maximális védelmét biztosító rendszerek kiépítése után foglalhatják el helyüket.
Köznyelven talán úgy is lehetne nevezni őket: a nép.
Sokan vannak, de nem annyira támadó, mint inkább védőszelleműek, ezért nem nagyon értem minek a kordon.
Azt hittem a néptől védik a pártoskodókat, most pedig azt kell látnom ezek a kordonok inkább az Ő védelmükre, vannak telepítve.
Istenemre mondom, kezdem végképp nem érteni az egészet.
Egyre jobban látható ezek a nemzetiesen magyarosak nem kérnek a rendőri védelemből, inkább meghalnak, de akkor sem.
Feltűnik soraikban néhány közismert történelmi figura, látom Dugovics Tituszt, aki gyakorolja a mélybe rántást. Jó magas tornagúlát állítanak, Tituszunk onnan veti magát a mélybe, csak úgy a technikai kivitelezés tökéletesítése miatt, ami majd jól jöhet a mérkőzés alatt.
Sajnálom Őt, gondolom konkrét személyt nézett ki magának.
Ő még nem tudhatja, az igazán fontos ellenfelek a nézőtéren vannak vezérszurkolóként. Okos emberek ők, nem kockáztatnak, akárhogy is alakul az eredmény ők megússzák.
Nem az eredmény a fontos, kizárólag az emberek vezetése, vezérlése, talán hatalomnak is nevezhetnénk, ahhoz meg nem dolgozni kell, hanem hülyíteni.
Mozgalmas körülöttem a stadion, elterelte a figyelmemet az olvasó korrekt tájékoztatásáról.
Nem írtam még arról, hogy ez a nemes vetélkedés milyen szabályrendszer keretein belül bonyolódik majd.
Egyelőre én sem tudok többet, egy nagyon semmitmondó tájékoztatásnál.
Annyit közöltek velem, alapként a rögbi és a pankrációs birkózás előírásainak egyvelege alkotja a szabályokat.
Később a mérkőzés megkezdése előtt a nagy kivetítőre részletesen kiírják a szabályokat.
A kivetítőn már fel-felvillannak a fények.
